A szabadulós játékok ügyességi játékok, amelyek megdolgoztatják a logikáját, éleslátását, koordinációját és még az időérzékét is mind a csapatnak, mind pedig az egyes csapattagoknak. Ebből következik, hogy vannak ügyesebb és kevésbé ügyes társaságok, akik nekivágnak a kalandnak.

Gyakran a rutin az, ami eldönti az egyes játékoknál, hogy mennyire hatékonyan tudják a csapatok megoldani az egyes szituációkat, de vannak olyan első alaklommal nekivágó társaságok is, akik meglepően jól veszik az akadályt.

De miben mérjük az ügyességet?

Minél gyorsabb egy csapat, és minél kevesebb külső segítség igénybevételével szabadul ki, annál ügyesebbnek mondható, tehát ezeket a szempontokat figyelembe véve nézzük meg most azokat a tapasztalatokat, amiket náluk észlelünk:

1. Nem csinálnak fölösleges dolgokat. Amikor bekerülnek a szobába és rájuk zárul az ajtó, egy bizonyos időt a dolgok átlátására fordítanak, nem rohangálnak fölöslegesen, az egyértelműen nem használható tárgyakat nem bántják, nem kezdik el szanaszét bontani, szinte csakis a fontos részleteknél töltenek időt.
2. Ha megtaláltak egy fonalat, azt nem eresztik. Elképzelhető persze, hogy egyes csapattagok nem jönnek rá bizonyos játékrészek megoldására, azonban ilyenkor nem szótlanul otthagyják azokat, hanem jeleznek egy csapattagnak, hogy találtak valamit, ezzel foglalkozni kellene.
3. Nyugodtak. Nyilván kell egy kellő gyorsaság ezekhez a játékokhoz, sétálgatva és nézelődve ezeket nem lehet a rendelkezésre álló időn belül megoldani. Viszont attól, hogy ész nélkül rohangálnak, még nem biztos, hogy jobban átlátják a dolgokat, sőt..
4. Kommunikálnak egymással. Láttunk olyan társaságokat, ahol erre előre megbeszélt taktika volt, ha valaki talált valamit, használt egy kulcsot, vagy történés volt nála, azonnal jelezte a többieknek, hogy nehogy fölöslegesen ugyan azt a kört eljátssza valaki más mégegyszer, Működött is.
5. Jól osztják be az idejüket. Érzékelik, hogy ha például az idő felénél még csak a játék 20%-át teljesítették, segítséget kell kérni. Egy jó játékmester úgysem segíti túl a játékukat, nem lövi le a fontos poénokat, csak egy kis löketet ad a folytatáshoz.
6. És végül – Szerencsések. Sokszor a szerencse mint faktor nagyon nagy szerepet játszik egy játék megoldásában. Ha egy feladat kétértelmű megoldásánál rögtön a jó utat választják (akár véletlenül), rögtön megtakaríthatnak súlyos perceket. Ez a rengeteg kis feladat megoldásainál a végelszámolásban összeadva rengeteg időt jelent.

Ezekkel a tulajdonságokkal felvértezve tehát egy igazán rekord-döntögető csapatod lehet, amin az esetleges rutin már csak javít majd.

Próbáljátok ki a város egyik legnehezebb szobáját az Escape Zone-ban, a Vissza a jelenbe játékot! 🙂